Idén is sült okis mézeskalács :)
Idén ezzel a szösszenettel kívánnék minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, barátomnak (tehát mindenkinek, aki valamiért kedves nekem) nagyon boldog Karácsonyt.
Akikkel netán addig már nem beszélnék, annak sikeres új évet is kívánok a fa alá! :)
(Ha valaki okarínát találna a fa alatt, feltétlen küldjön fotót! ;)
Mert az van, hogy egy ismerősöm, Dara Vilmos (aki egyik „főkolomposa ezeknek” a Strófa Kluboknak), megkérdezett nemrégiben, hogy nem lenne-e kedvem röviden bemutatni a hangszerem náluk az egyik Klubon, mert hogy a Strófa Trió egyébként verseket zenésít meg (a Strófa Klub tehát egy Vers-Zene klub), de hogy csípik a világ-, meg népzenét, az okarína meg olyan világzenés-népzenés hangszer féle is lehet ha egy bizonyos szögből nézzük :) És hogy akkor mi lenne, ha… Szóval értitek. Én meg naná, hogy szívesen beszélek róluk. Elvégre ez az egyik fő célkitűzésem az okarínákkal – ismerje csak meg minél több ember őket! ;)
Egy elég kulturált promó videóval ajándékozott meg bennünket az STL Ocarinas, mellyel okarínái széles választékát próbálja figyelmünkbe ajánlani – és pedig nem másért, mint hogy vásároljuk őket szeretteinknek karácsonyra :) Az elgondolás egyébként számomra is tetszetős, csak hát nekem épp egy szerettem sincs (magamon kívül ;)), aki örülne egy ilyen ajándéknak. Ebben a videóban egyébként számomra is vannak új termékek (a Chameleon fantázia nevű hangolható újdonságuk pl. teljesen felcsigázott), amiket most mindjárt meg is nézek az oldalukon, ti pedig addig nézzétek meg hogyan próbálgatja az STL a videó marketinget, mint eladási segédeszközt :)
Igyekszem minden évben valami „kulturált féle” karácsonyi videóval kedveskedni Nektek, olvasóimnak. Továbbá barátaimnak, ismerőseimnek, stb. szintén ezt szoktam elküldeni. Azoknak az embereknek, akiknek régebben mondjuk emailt, vagy smst, esetleg még régebben üdvözlőlapot küldtem volna.
Nos, eddig minden évben tök másmilyen lett, mikor milyenre volt/van idő, lehetőség, hangulat. Az ideire sajnos csak kb. fél napom volt, és amolyan jazzesre félére sikerült, fogadjátok szeretettel, és persze
Rajz: Göde Mónika Annamária
No és kinek lesz okarína a fa alatt? :)
Valamikor régebben láttam egy képen valami sütiket. Okarína formájúakat. Most, hogy közeleg a Karácsony, gondoltam megpróbálok csinálni okarína alakú mézeskalácsokat. A kihívás adott volt: sosem csináltam még mézeskalácsot. Ennek mondjuk meg is látszottak a nyomai az első próbálkozásom eredményén, de valahol el kell kezdeni :) Gondoltam, megosztom a tapasztalataimat Veletek is, hátha valaki kedvet kap, és úgyanúgy zéró tapasztalattal esik neki a témának, mint én.
Mézeskalács recept 600 darab van a neten, én valami kipróbáltat kerestem, így végül amit megcsináltam, az olyan tipikus szájról-szájra, fecniről-fecnire terjedő recept, amit a páromtól kaptam, ő meg az anyukájától, ő meg talán a kolléganőjétől, vagy ő is az anyukájától, vagy ugye ki tudja kitől. Na lássuk!
(A képen látható sütik nem illusztrációk, én sütöttem őket :)
Hozzávalók:
Elkészítés:
A mézet a cukorral és a vajjal együtt felmelegítjük, folyósra kevergetjük. Ha már nem túl forró, belekeverjük a felvert tojást. Másik edényben összekeverjük a porhanyókat: lisztet, fahéjat, sót, gyömbért, sütőport. Hozzáadjuk a mézes keveréket, és szépen összegyurmázzuk. (Aki akar, tehet bele mazsit is.) Namost nekem elég szűkszavú receptem volt, így volt pár kritikus pont. Az első itt volt, mikor összekevertem mindent, és igen ragacsos lett a kulimász, nem voltam benne biztos, hogy fogom én ezt tudni majd kinyújtani. (Aztán itt egyből jött a második probléma, de azzal még várjunk.) Úgyhogy saját hatáskörömben úgy döntöttem, még egy pici lisztet tolok bele, aztán formáltam nagy nehezen egy labdát a tésztából, és a receptnek megfelelően állni hagytam 1 órát. Úgy tűnik ez fontos rész volt, mert mikor egy óra múlva hozzányúltam, egész megszikkadt, már simán lehetett vele dolgozni.
Na, és ekkor szembesültem vele, hogy nincs nyújtófám. LOL. Gondoltam, letisztítok egy boros üveget, de lusta voltam, aztán eszembe jutott a sarokban álló didzseridu, gondoltam, ha már játszani nem tudok rajta, talán itt hasznát vehetem, de nem fért volna el a konyhapulton :) Végül kézzel placsnyiztam, meg lapítgattam szét tenyérnyi lepényeket, és bár így több körös lett a szaggatás, mivel többször kellett újragyúrni a leeső sallangot, nem volt nagy időveszteség. Tehát fél/egy cm vastagra lapítottam, és nekiálltam KÉZZEL, egy éles kés segítségével kivágni az okikat, mivel pont nem volt otthon okarína szaggató formám. A körtemuzsikák azért nyilván könnyebben mentek, egy lekvárosüveg szájának segítségével :)
A díszítés:
2 féle díszítést használtam, mazsolát, és cukormázat. A mazsola ugye nem igényel külön magyarázatot, a cukormáz szintén nagyon egyszerű: egy tojás fehérjébe kell keverni porcukrot, annyit, hogy már elég sűrű legyen – ne folyjon le a villáról, amivel próbálom felkeményíteni. Jobb híján én egy kínai evőpálca végével csepegtettem rá a „lyukakat” az okikra.
A sütés:
Előmelegített, de nem túl forró sütőben kell max 10 percig sütni (sütőpapíron). Én az első kört (Ami kb az utolsó is volt, mert a fenti recept alig több, mint egy lapos tepsinyi mézeskalácsot eredményez – persze ez nagyban függ attól is milyen vastagra csináljuk, és én kicsit vastagabbra hagytam, hogy ne keksz legyen. Vékonyabbra gyúrva talán 2 tepsi is kijön.) simán odapörköltem, utána fél óráig kaparásztam a szenet az aljáról, ami közben meg lepotyogott a fél díszítés, stb… :) Szóval figyelni kell a sütésre, perceken múlhat minden!
Amiket megtanultam: