Friss házasok

Nemrég egy kedves ismerősöm (kollégám) esküvőjén voltam, és bár az esküvőig nem sikerült megfelelő dalt találnom, amit alkalomhoz illőnek éreztem volna – Mendelssohn Wedding March-a meg ugye elég snassz már -, múlt hétvégén végül felvettem egy dalt, amit aztán pont megfelelőnek véltem. Ez a dal a Raglan Road, egy jól ismert, szerintem nagyon szép ír dal, ami Patrick Kavanagh szerelmes verséből készült. Bár ők DVD-n, és kicsit más kompozícióban kapták meg, azért Nektek is megmutatom, hátha valaki kedvet kap megtanulni a dalt. Könnyű, de annál szebb dallam. A vers pedig:

On Raglan Road

On Raglan Road on an autumn day I met her first and knew
That her dark hair would weave a snare that I might one day rue;
I saw the danger, yet I walked along the enchanted way,
And I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day.

On Grafton Street in November we tripped lightly along the ledge
Of the deep ravine where can be seen the worth of passion’s pledge,
The Queen of Hearts still making tarts and I not making hay –
O I loved too much and by such and such is happiness thrown away.

I gave her gifts of the mind I gave her the secret sign that’s known
To the artists who have known the true gods of sound and stone
And word and tint. I did not stint for I gave her poems to say.
With her own name there and her own dark hair like clouds over fields of May

On a quiet street where old ghosts meet I see her walking now
Away from me so hurriedly my reason must allow
That I had wooed not as I should a creature made of clay –
When the angel woos the clay he’d lose his wings at the dawn of day.

Patrick Kavanagh

Remélem az ifjú pár sokáig megmarad egymásnak boldogságban :)