Ezt a videót a 2. Közösségi Marketing Napon lévő előadásomban mutattam be először, ahol a videóblogolásról adtam elő. Nade valójában Nektek készült, így most aki nem volt ott, az is megtudhatja végre mi is az a „bólintós technika” avagy „bending technique” vagy „acute bend”, és hogyan kell azt alkalmazni:
Tegyük tisztába! :)
Ideje tisztába tenni a dolgokat a blogom körül!
(Elnézést, a hangminőségért, ennyit tud a „home studio”-m.)
Az STL – erről még nem beszéltem -, valójában egy zenei iskola St. Louisban. Az egyik vezető zenetanáruk Laura Yeh, vele láthattok egy rövid TV riportot, amiben a zenetanulás jótékony hatásairól és az okarina előnyeiről beszél. Sajnos csak angolul van, így az általa felsorolt javakat azért felsorolnám nektek én is:
Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:
„Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”
És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:
A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.
Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:
A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.
…
Az „igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.
…
Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.
Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.
Körtemuzsika
Körtemuzsika
Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.
Ha valakit érdekelnek a zenei alapismeretek és nem szeretne tanárhoz járni, talán a legjobb magyar online tananyag ami fellelhető öntevékeny zenetanulók számára, a Kabóca zenefüzetek Mikola Pétertől. A linken letölthető különböző formátumokban (HTML, PDF, DOC). Pár szó a tartalomból: