Ha valaki működési problémát észlel a blogon, az kérem jelezze felém! Köszi!
Nincs kategorizálva kategória bejegyzései
Már megint vásároltam :-/ Megszállott vagyok mi?
Megint elragadott az okarina vásárlási hév, így magamévá tettem ezt:
http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=380197432280
Hogy én miért nem bírok magammal sosem….?
:)
Csatlakozz a Facebookon az okarina fan klubhoz! :)
Elkészült a blog vagyis az okarina magyar rajongói oldala. (http://facebook.com/okarinaklub) Ha tetszik amit próbálok csinálni, csatlakozz Te is! A Facebook oldalon több érdekes videót fogok közzétenni, a blogot nem szeretném ezekkel telíteni, ezt szeretném meghagyni inkább a tudásbázisnak :)
Ha Téged nem érdekel a téma, de szívesen segítenéd a hangszer népszerűsítésére irányuló törekvéseim, kérlek juttasd el ezt az infót minél több ismerősödhöz! Elég kicsi a célcsoportom és nehéz felderíteni a tagjait. Segíts megtalál azokat, akiket érdekelhet az okarina, akiknek tetszhet ez!
Thx! :)
Most akkor körtemuzsika vagy okarína?
Ma kaptam a Youtube-on az egyik videómra egy kommentet, amiben volt egy kérdés:
„Miért nem lehet egyszerűen körtemuzsikának nevezni?”
És valóban. A kérdés jogos, így hát úgy gondoltam ideje tisztába tenni ezt a kérdést, és bár volt egy elképzelésem a kettő közti különbségről, elkezdtem utánajárni, hogy ne írjak hülyeséget. A Wikipedia ezt mondja:
A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.
Tehát a körtemuzsika az English pendant-hoz hasonlítható leginkább, mivel max. 6 lyukú. Találtam egy cikket még egy 2004-es Népszabadságból, Somogyi Sándor kerámikusról, aki kicsit részletesebben kitér a kérdésre:
A munkának – a 900-1000 fokon való kiégetés előtt – jószerivel még annyi híja van, hogy ki kell vágni a befúvó- meg a hangadó nyílást és az ujjaknak legföljebb tíz másik lyukat.
…
Az „igazi” cserépsíp azonban nem a körtemuzsika – a cseh Janácek egy zenekari darabjában önálló szólammal ajándékozta meg – hanem az okarína.
…
Somogyi elmondja, hogy ezt a leginkább halhólyagra emlékeztető alakú, oldalsó befúvónyílású hangszert a véletlen szülte. Az 1870-es évek tájékán egy olasz hangszerkészítő fia véletlenül eltört egy fából készült kürtfélét. Próbálta megjavítani, a hiányt agyaggal pótolni – Budrióban sok keramikus élt, senkitől sem volt idegen a fazekastudás. Aztán hasonló hangszert formált teljes egészében agyagból is. Bevált. Az okarína népszerű lett. Amikor megjelentek különböző hangmagasságú példányok, egész okarínazenekarok is alakultak. Az új hangszerrel hamarosan megismerkedtek a magyarok is, az első világháborúban olasz fogságba esett katonák. Magukkal hozták, megcsinálták itthon is. A második világháborúig nálunk is sokan játszottak rajta. Aztán néhány évtizedre elfeledkeztünk róla, ám a hetvenes években újra megjelent a boltokban, vásárokban.
Na, itt már kezd érdekes lenni a dolog, Somogyi már 10 lyukig is elmegyek a körtemuzsika kategóriában. Az viszont egyértelmű, hogy a kettőt ő is megkülönbözteti.
Van, akik a körtefából készült 4-6 lyukú sípokat tartják körtemuzsikának, van akik a hasonló tulajdonságú agyaghangszereket.
Megújultunk!
Mivel a blog.hu nem tudja már kiszolgálni az igényeimet úgy döntöttem saját tárhelyre költözök, saját domain alá. Remélem itt könnyebben eligazodtok majd az okarinák világában! :)