Egy nagyon jó kis írást szeretnék megosztani Veletek. A fenti címmel íródott cikket egy kedves ismerősöm, Horváth Olga írta, akinek magam is sokat köszönhetek életem zenei oldalát tekintve. Kezdve a Zene Mindenkié tanfolyammal, majd az azutáni havi egyszeri közös zenélések, illetve a fél évenkénti kis koncertek, és persze amiket mindezeken tanultam a zenéről és a közös zenélésről. Tessék elolvasni, nem hosszú:
Bizony, a mai ember (legalábbis a környezetemben a legtöbben) nem hallgat zenét. Persze szól valami mindig a háttérben, mivel társadalmunk olyan irányba „tökéletlenedett”, hogy az ember folyamatos audio-vizuális stressz alatt van. Az utcán kocsik, buszok, telefonáló, kiabáló emberek, az üzletekben jobb esetben háttérzene, rosszabb esetben ez reklám szpotokkal tarkítva. Az egyik zajt nyomjuk el a másikkal. Ha netán mégis csend lenne, gyorsan bedugunk mi magunk egy kis zenét a fülünkbe (ez ugye sokaknál egy fajta menekülési forma is, főleg a nagyvárosokban), vagy otthon a TV, HiFi, stb. Sok helyen már a nagy dolgot sem lehet csendes békében végezni, mert a klón is zene szól.
Kép: www.freedigitalphotos.net
Régen én is imádtam ezt. Zenére aludtam el, arra ébredtem, mindig szólt a zene. Ma már kissé másképp látom. Már igyekszem egyre több időt rászánni valódi zenehallgatásra. (És tudatosítani, hogy az agynak szüksége van a csendre a regenerálódáshoz/regeneráláshoz – hogy a lélekről már ne is beszéljek!) Amikor a zene nem valami háttérdolog, hanem a zenehallgatás maga A Cselekvés. Őszintén, tedd fel magadnak a kérdést, egy héten hány órát töltesz zenehallgatással úgy, hogy közben nem vasalsz, nem főzöl, nem súrolod a kádat, vagy biciklizel, stb? Remélem minél többet, de félek, nem így van. (Egyébként tényleg érdekel, hozzászólásban meg is írhatod a bejegyzés végén!)
Hogy mi a különbség zenehallgatás és zenehallgatás közt? Nehéz megfogalmazni, de megpróbálom. Ha közben mást is csinál az ember, a figyelem elaprózódik. Minél több mindent csinálsz egy időben, annál kevésbé leszel hatékony – mindben. Mert a fókusz szétszóródik. Mindenre figyelsz. De valójában úgy igazán semmire. Néha a kevesebb több, szokták ugye mondani. Amikor szinte 100%-ban csak a zenére figyelsz, olyan mélységeket, csodákat érhetsz el általa, amikett ugyanazt a zenét háttérzeneként hallgatva pl. nem fogsz tudni soha.
