Agócs kategória bejegyzései

Tanfolyam ajánló: “A zene mindenkié!”

A hétvégén – pontosabban P-V – egésznapos tanfolyamon voltam. Mégpedig zene tanfolyamon. Tavaly egyszer már megpróbálkoztam elmenni erre a tanfolyamra, de akkor sajnos az pont elmaradt végül, amire jelentkeztem, így elsikkadt a dolog. Ám nemrég a zeneelméletek megszerzésének egy újabb szerencsétlen zsákutcája eszembe juttatta ezt a tanfolyamot, és ismét jelentkeztem rá – szerencsére ezúttal nem maradt el :)

Fantasztikusan élménydús és tartalmas 3 nap volt, minden kedves öntevékeny ze(ne)bulónak (igen, saját szó, most alkottam, bocsánat, lőjetek agyon! :D) nyugodt szívvel merem ajánlani, azt is elmondom, hogy miért:

És nem viccelnek!

  1. A tanfolyam weblapján kapásból szembetűnt az ismerős felfogás, amit én is egyre csak igyekszem hangoztatni (és ezek szerint más is vallja): „Te is lehetsz zenész!
  2. Nem tudom, hogy ez mindig így van-e, de most 11-en voltunk, plusz a 2 oktató, ami szerintem pont egy kényelmes létszám, még épp lehet mindenkire külön is figyelni – nem vész el a segélykiáltás a tömegben, nem olyan, mint egy közoktatás, ahol 30-an ülnek egy teremben és egyirányú kommunikáció folyik.
  3. Végtelenül kedvesek, türelmesek, empatikusak az oktatók, szeretnék, hogy megértsd amit át akarnak adni, nem csak elhadarják, aztán mehetsz, amerre látsz.
  4. Nekem marhára tetszett a rendszer, a szerkezet, amire a 3 nap fel volt építve, teljesen jól illeszkedtek egymásra az új információk – ám tény, hogy piszok sok volt az anyag, és ülepednie kell, no meg persze használni, hogy ne menjen feledésbe, amit átpasszíroztak az agyunkon :)
  5. Jó, ha az ember más, a saját szintjén lévő emberekkel tud együtt tanulni.
  6. Bár a tanfolyam csak 3 napos – én még maradtam volna simán :) – találtak módot, adnak lehetőséget arra, hogy aki akar, a későbbiekben is tarthassa a kapcsolatot a többiekkel, további információt, tudást stb. cserélni.
  7. A 3 nap alatt kipróbáltunk zongorát, furulyát, olyan embereknek cáfoltak rá a „Nekem ehhez nincs érzékem, nem megy!” tévhitükre, akik akkor találkoztak e hangszerekkel életükben először. Neked is simán bebizonyítanák, hogy nem vagy te olyan reménytelen, hidd el! ;)
  8. A zene rendszerét tanítják, nem a kész elemeket adják a kezedbe, és vágd be, aztán alkalmazd, hanem a nulláról indulva magát a rendszert építik fel neked, úgy, hogy értsd is, hogy amit tanulsz, az miért úgy van, ahogy van.
  9. Szuper jegyzetet kaptunk, hogy legyen miből visszanézni, ha valami nem ragadt volna meg elsőnek, vagy nem lett volna idő rá a 3 napban.

Sorolhatnék még sok mindent, de akit bővebben érdekel, az inkább menjen el egyre, vagy nézze meg a részleteket a tanfolyam oldalán: www.zenemindenkie.hu

A 3 napos tanfolyam ára 25000 Ft, ami szerintem bőven nem sok érte, ha pl. szembeállítjuk azzal, hogy helyette zenetanárhoz mennénk (ahol számoljunk csak mondjuk 4000 Ft/órát a példa kedvéért). Gyors fejszámolás után szerintem mindenki el tudja dönteni, mi éri meg jobban:

Zenetanár: 24000 Ft-ért 6 óra oktatás.

Zenetanfolyam: 25000 Ft-ért 24 óra oktatás.

Nos, röviden ennyit szerettem volna. Aki jobban ismer az tudja, hogy a hála közvetlen/látványos kifejezése nekem nem erősségem, de azért mindig igyekszem viszonozni valamivel az értéket, amit kapok. A „köszönöm” szó ez alkalommal sem fejezte ki teljesen a hálámat, úgyhogy most ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Olgának és Jocinak – és persze a többi résztvevőnek is – a fantasztikus hosszú hétvégét!

Kívánom, hogy minél több olvasóm rászánja az idejét/pénzét egy ilyen tanfolyamra, mert megéri! Tényleg!

(Következő tanfolyam, ha jól tudom: 2011. március 18-20. (9:00-17:00))

Bemutató: Egy ősi, spirituális hangszer replika – az „Eagle Bone” okarína

Eagle Bone okarína

Még tavaly nyáron vásároltam a Songbird Ocarina-tól egy Eagle Bone okarínát, de csak most jutottam oda, hogy megcsináljam róla a bemutatót. Ez egy olyan okarína, amely egy sas lábszárcsontjából készült, és az amerikai őslakos indiánok által készített sípot igyekszik feleleveníteni, mely egy pentaton hangolású, ősi, spirituális jelentőségű hangszer (volt?).  A peyote ceremóniáikon/vallási szertartásaikon ilyen Eagle Bone síppal idézték meg az őseik szellemét, hitük szerint a sas lábszárából készített síp hangját a szellemvilág lakói is hallják, így kapcsolatba tudtak lépni velük.

Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, de az tény, hogy különleges hangzása van a hangszernek, annak ellenére, hogy ez nem csontból készült már, hanem kerámiából. A pentaton hangolásnak köszönhetően – mivel ez egy improvizatív játékra nagyszerűen alkalmas skála –  elég nehéz olyat játszani rajta, ami nem szól jól. (Kereszt lefogásokkal más hangok is előcsalhatók.) Elég szinte csak fel-le menni a skálán, és a muzsika máris repít minket egy ősi, spirituális hangulatba. A természet lágy ölén, egy sziklaszirten, vagy ilyesmi, külön élmény játszani rajta.

Jellemzés a kép alatt.

Fotó: songbirdocarina.com

Hangzás: Elég magas hangtartomány – talán nem véletlen, hogy még hasonlít is a sas vijjogására -, de nagyon szépen, tisztán szól.

Lyukak száma: 5 lyukú – felül 4 lyuk, alul 1.

Skála: A, C, D, E, G, A’ [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/01/Eagle_Bone_scale.mp3|titles=Eagle_Bone_scale]

Példa: [audio:http://okarina.info/wp-content/uploads/2011/01/Eagle_Bone_sample.mp3|titles=Eagle_Bone_sample]

Levegőigény: Nagyon kevés levegőt igényel, szinte biztos, hogy hamarabb elfogy az ember véréből az oxigén, minthogy kiürülne a tüdeje.

Súly: Ilyen pici méréstartományú mérlegem nincs, de pille könnyű, ez a legkönnyűbb okarínám, szerintem max. 100g.

Méret: 144mm x 36mm x 20mm

Kényelem: Teljesen rendben van, a lyukak lefogása kényelmes.

Kinézet: Szép munka, tojáshéj színű, messziről tényleg csont kinézete van, szépen megmunkált darab.

Tartozék: Rákötözött/ragasztott bőrszíjjal érkezik, mellyel nyakba akasztható. Fogástábla és daloskönyv szándékosan nem jár hozzá, mert ahogy a Songbird oldalán olvasható: „In keeping with its native roots, a songbook is not included with this instrument. This flute is meant to be played from the heart, in pure improvisation.

Ár/Beszerzés: 30$ + szállításért rendeltem a Songbird Ocarina-tól.

Összegzés: 10/10. – Imádom!

Még ősszel készült egy videó is vele a Mecsekben, sajnos szeles volt az idő, úgyhogy néhol susogós lett. A videó hangja módosítatlan.

((okarina.info évösszegzés – 2010))

bizony...

Eljött hát a vég. Már legalábbis ami ezt a 2010-es évet illeti. Sokan úgy tartják, ilyenkor az embernek meg kell egy pillanatra állni, hogy visszatekintsen, számba vegye az év történéseit: milyen jó és rossz dolgok történtek, levonni a tanulságokat az élet leckéiből, majd belőni az irányt, hogy mégis merre kellene haladni jövőre. Na én ilyet sosem szoktam. De most olyan vicces kedvemben vagyok, hogy ezúttal kivételt teszek. Legalábbis ami az életem okarinás vonulatát illeti.

Fotó: Idea goFreeDigitalPhotos.net

Nézzük tehát nagyvonalakban, mi is történt idén:

  • Rögtön január elején a blog.hu-ról saját tárhelyre, saját domain alá költöztettem a blogot.
  • Hó közepén felbuzdulva az internet lehetőségein létrehoztam a Facebook oldalunkat is, az Agócs és az okarinát, melyen általam kedvelt okarinisták, gyakorlók Youtube videóit, eladó okarinákat, a blogom bejegyzéseit, és saját kreálmányaimat osztom meg leginkább szinte napi rendszerességgel.
  • Június 12-én kis előadást tartottam a Közösségi Marketing Nap II-n videóblogolás témában, ahol életemben először – mások és magam hosszas unszolásának eredményeképp rákényszerítettem magam, hogy élő emberek előtt megpróbáljak előadni egy dalt. Fontos tapasztalat volt, ezúton is köszönöm Váraljay Gabriel-nek, hogy rábeszélt!
  • Júliustól mobilon is böngészhető a blog.
  • Október 20-án – a mai napig nem tudni kinek köszönhetően – a Facebook letiltotta a fiókomat, és ezzel együtt az Facebook-os okarina fan klub-ot is, fals indokokra hivatkozván.
  • Felkerült a blogra az első cikk okarinakészítésről, bízom benne, hogy 2011-ben is olvasunk még Cinegétől hasonló hasznos dolgokat!
  • November 8-án – idén először – mi is beneveztünk egy nemzetközi amatőr okarina versenyre.
  • Szintén novemberben volt egy 3 fős okarinás találkozónk 2 sráccal, remélem jövőre tovább bővül a kör, s lassan kialakul egy kisebb közösség végre!
  • Még Karácsony előtt csodák csodája visszaszereztem a Facebook fiókomat minden darabkájával együtt.
  • És végül eljött idén is a Karácsony, karácsonyi videó nem lett, de hogy miért nem, azt is dalban mondom – akarom mondani fújom – el.
  • Jézuska hozott új kamerát, új mikrofont, úgyhogy már csak nekem kell még tovább fejlődni, hogy még jobb videókkal rukkolhassak elő nektek 2011-ben :)

Azért így visszatekintve, eseménydús év volt. És a fenti lista közel sem teljes! És hogy mik a terveim 2011-re? Azt hiszem ezt a kérdést sokkal egyszerűbben meg tudom válaszolni. Ennyi:

Csak így tovább, előre! :)


A végére beszúrok nektek ide egy videót – amit itt eddig nem tettem közzé, mivel poénból készült csak, néhány kedves Twitteres ismerős kérésére, de mivel én szeretem az olvasóimat, és hálás vagyok nekik, hogy itt voltak velem 2010-ben és velem nevettek és sírtak és kommenteltek, meg minden, szóval cserébe most hagyom, hadd mulassanak ők is egy jót rajtunk Evelynnel – aztán aki a bakik ellenére felismeri mit próbáltam eljátszani, az kap egy pirospontot a füzetébe :)))

Élményekben, sikerekben és kudarcokban (mert azokból tanulunk és fejlődünk ;) ) gazdag, boldog 2011-et mindenkinek!

Videófejlesztés

Creative Vado HD

Úgy egy éve körülbelül elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy lehetőleg (lehetőségeimhez mérten) igényes videókat készítsek az okarina népszerűsítése végett – változó sikerrel :) Az elszántsággal nincs baj általában, jelenleg a technikai korlátok azok amik inkább akadályoznak, hátráltatnak. Ebből most sikerült végre valamit faragnom, ugyanis ezentúl nem a szerencsétlen digitális fényképezőgépemmel kell 640×480-as videókat felvennem, vagy a barátnőmtől kölcsön kunyerált géppel a HD videóimat. A héten megjött ugyanis a Pixmániától rendelt kis HD zsebkamerám.

Fotó: http://www.creativevadohd.com

Ez nem egy műszaki vagy hasonló jellegű blog, így a részletekbe nem mennék bele, röviden, kedvcsinálónak, pár szóval mutatnám csak be a kütyüt amit vettem:

Megnéztem jópár teszt videót ebben a kategóriában, míg végül a Creative Vado HD mini videókamerára esett a választásom. 2″-os LCD kijelző, 4Gb beépített memória (plusz memóriával nem bővíthető), legmagasabb felbontásával max 1 óra videó rögzítésére képes, HD Ready felbontásban 2 órát, VGA-ban 4 órát tud. Cserélhető beépített akkumulátor, mini HDMI és A/V kimenet, állvány menet az alján, kihajtható USB csatlakozó, 2x digitális zoom és nagyjából ennyi a lényeg. Gyenge fényviszonyok mellett is elég jó képet produkál! Kb. akkora méretre és súlyra (100g) mint a HTC Legend telefonom (kicsivel vastagabb annál), tehát pici, könnyű, abszolút könnyen hordozható. Járt hozzá egy USB hosszabbító kábel és egy HDMI kábel.

Bővebb infó a gyártó, vagy a Pixmánia oldalán (ahol egyébként azóta még 3000 Ft-tal olcsóbb lett, így jelenleg 18 851.- + szállítás).

Tegnap csináltam egy rövid teszt videót vele még este, akit érdekel (HD-ban nézni! :) ):

Egy kedves barátomnak hála már lámpáim is vannak a videókhoz, már csak egy derítő ernyő kellene hozzájuk, meg egy jó mikrofon, amit szintén kinéztem már, de 2x annyiba kerül még mindig, mint ez a kamera volt, így az is várat még magára :)

Mik történtek az elmúlt 2 hónapban? (okt.-nov.)

Eseményekben gazdag volt az utóbbi két hónap, úgy döntöttem írok egy rövid összefoglaló bejegyzést, hátha valaki leamardt erről-arról. No lássuk mik történtek:

A bejegyzés értesítőm még mindig csinál vicces dolgokat, a múltkori WordPress plugin frissítésem pl. szépen fejbecsapta a nagy nehezen magyarra fordított előző verzióm. (Mea culpa…) Most meg lehet, hogy erről a bejegyzésről az értesítőt olyanok is megkapják, akik nem is iratkoztak fel, csak regisztráltak a blogba. (Ha ilyen van, elnézést, a bejegyzés értesítő levél végén leiratkozhat természetesen.) Azért ezek az esetenkénti anomáliák senkit ne riasszanak el a feliratkozástól! Előbb-utóbb normalizálódik a rendszer :)

Volt ugye ez a Docjazz4 féle nemzetközi okarinás videó verseny, az „OcAwareness Contest 2010”, amin végre Magyarország is képviseltette magát 3 videóval :) (részletek…) / Egyébként az összes nevezés megnézhető már itt: http://octalk.net

Voltam Pécsen egy hétvégére lazulni, ahol is elővettem a porosodó tilinkómat, amiről rövidke bénácska videó is készült, illetve pár szóval bemutattam e remek népi hangszert. (részletek…)

Volt ugye egy remek kezdeményezés az iszapkárosultak megsegítésére, amihez készítettem egy rövid videót, hogy könnyebben terjedjen az ige. (részletek…)

Illetve egy új cikkírómnak (Erős Ádám a.k.a. Cinege) hála felkerült a blogra az első okarina készítésről szóló bejegyzés, sok képpel, részletes leírással. Aki szeret otthon barkácsolni, az máris nekiállhat megcsinálni első agyagból készült kavics okarináját! (részletek…)

Nos, nagyjából ennyi volt a lényeg. Illetve ugye történt még, hogy a Facebookos csapatot tönkretették, mert letiltották a Facebook fiókom, de erről biztos mindenki hallott, mert az erről szóló bejegyzésem annyian olvasták kedves ismerőseimnek hála, mint még egyik másikat sem. (Egyik szemem, sír a másik…)

Azt hiszem a jövőben is fogok ilyesfajta összegző bejegyzéseket készíteni 1-2 havonta, mert nekem is jó így áttekinteni.