Ágoston Péter bejegyzései

Ágoston Péter névjegye

2008 végén talált rá az okarinára. Azóta "megszállottan" igyekszik minél többet megtudni róla, minél szebben megtanulni játszani rajta és minél több emberrel megismertetni. Egyéb idejében IT és útkeresési témákat kutat.

Okarína találkozó – a második felvonás

Aki bújt, aki nem, megyek. Jövő szombaton (azaz egy hét múlva) a Városligetben gyülekezési jogunkkal élve ismét Okarína találkozót tartunk. Már aki eljön. Egy ember már biztosan ott lesz – jómagam.

Sajnos nagyon kevés időm van mostanság az „okarína projektre”, de a jövő szombati nemzetközi (miért, van olyan világnap, ami nem nemzetközi?) Okarína Világnapot nem hagynám szó (mármint hogy ugye okarínaszó) nélkül.

A részletekért látogassatok el a http://okarina.info/talalkozo oldalra.

Gyertek el minél többen ha tudtok, esőt ne hozzatok, maximum pl. Nógrádi ropogóst, bambit, ilyesmit, esetleg vmi pokrócot, és persze mindenki még egy embert! :)

Tudom, hogy kicsit későn lett meghirdetve, és talán már szerveztetek más programot, de remélem azért sikerül pár embernek eljönnie. Ez most ilyen lesz – aki jön, jön, aki nem, nem. (Mondjuk ez máskor is így van, na mindegy :D)

Ha bármi kérdés van, nyugodtan tedd fel akár itt, de még jobb, ha az új fórumunk ide vonatkozó topikjában: Okarína világnap – június 23.

Akkor szombaton találkozunk! (Ugye?)

Okarínával kezelnek légzési problémás betegeket

"Már csak éjszaka kellett használnia"

A témáról szóló cikket nem fogom lefordítani egy az egyben, akit érdekel az egész, az elolvashatja a Taiwan Today-en angolul. A lényeg viszont:

Dr. Yang Chia-fu, a Kaohsiung Minsheng Kórház orvosának kutatási eredményei minden kétséget kizáróan azt jelzik, hogy az okarína hatékony segédeszköznek bizonyul légzési panaszokkal rendelkező betegek gyógykezelésében.

Nem csak hogy a véroxigén telítettségének szintjét emelte vissza 90% felé, de a betegek lélegeztető gépen töltött idejét is jelentősen lecsökkentette.

Egy 57 éves betege 16 évvel ezelőtt fogyasztó tablettákat kezdett szedni, aminek eredményeképp akut légzési elégtelenség fejlődött ki nála. Azóta évről évre egyre kimerítőbbé vált számára mind a légzés, mind a gyaloglás, napi 24 órát töltött lélegeztető gépen. Majd Yang tanácsára elkezdett okarínával dolgozni, hogy azzal próbálja meg az egészségét javítani.

A hölgy saját elmondása szerint botfülű volt, semmilyen zenei affinitással nem rendelkezett, ráadásul eleinte nem volt elég levegője, úgyhogy nagyon nem akaródzott neki a játék. Később aztán mikor érezte, hogy nagyon szorít a mellkasa mégis rávette magát, hogy 10-10 perceket gyakoroljon az okarínával. Sosem gondolta volna, hogy ez valóban megkönnyítheti a légzését, és enyhíthet a kapkodó, lihegő légzésén. A vére oxigén telítettségének szintje 70%-ról visszatért a normális 90% felé, és mára már csak alvás közben kell lélegeztető gépet használnia.

Yang elmondása szerint választása azért esett az okarínára a szájharmonika, vagy más fúvós hangszer helyett, mert egyrészt olcsó, kicsi, könnyű hordozni, másrészt a levegőt csak fújni kell bele (ami kevésbé megterhelő is gondolom), szívni nem  – nem úgy, mint egy harmonikánál például. A belégzésnél esetleg nem kívánatos anyagokat lélegezhet be a beteg a hangszeren keresztül, amit el akart kerülni.

48 betegéből körülbelül a fele volt képes rá, hogy a „kezelést” kipróbálja, a többi többnyire valami hasonlóval hajtotta el Yangot: „Majd megpusztulok, alig lélegzem, és Ön még azt kívánja tőlem, hogy okarínán játszak?!?” Végülis hat, 28 és 95 év közötti beteget tudott toborozni  akikkel 3 éven át, folyamatos véroxigén szint méréssel tesztelte a kezelés hatékonyságát.

Yang elmondása szerint (aki kutatómunkájáért mesterdiplomát is kapott) ez egyfajta terápia, ami már egy perc használat után mérhetően megemeli a véroxigén szintet, és fokozottabb működésre ösztönzi a csillókat a tüdőben. És bár tisztában van vele, hogy ez csak egy kiegészítő gyógyeszköz, és magukat a betegségeket nem gyógyítja meg, az fontos tény, hogy sok más zeneterápiával szemben ez egyszerre képes a betegek fizikai és pszichikai állapotán is javítani.

Frissítés:

Végül eszembe jutott egy személyes tapasztalat, amit tegnap elfelejtettem, hogy pont idevág. Kb. fél éve elmentem egy biorezonanciás állapotfelmérésre, ahol az elemzés azt mutatta ki, hogy a tüdőm egyes működési paraméterei az átlag értéktartományok feletti értékeket mutatnak. Bevágom az elemzésből az ide tartozó részt (zölddel jelölve az egybevágást, főleg az utolsó sor az érdekes):

Actual Testing Results
Testing Item Normal Range Actual
Measurement
Value
Testing Result
Vital Capacity VC 3348 – 3529 3557 vital capacity is increased
Total Lung Capacity TLC 4301 – 4782 4452 Health Scope
Airway Resistance RAM 1.374 – 1.709 1,7 Health Scope
Arterial Oxygen Content PaCO2 17.903 – 21.012 22,508 increase

Hoppá! :) Kérdezte is az elemző, hogy mit sportolok? Mondom semmit. De egy szuper kis fúvós hangszeren játszom :)

A Kincs

„Ki ne ismerné Móra Ferenc meghitt hangulatú írását a kis Bicebócáról, az öreg Küsmödi bácsiról, s a kincskereső kisködmönről? Az óbánya egy véletlen baleset következtében felrobban, Bicebóca örökre elveszíti egyetlen támaszát, Küsmödi bácsit. Ferkóék befogadják a kis árvát. Ferkó kisebb szolgálatokat tesz és az érte járó krajcárokért körtemuzsikát vesz. A muzsika azonban csak a jó gyermekeknek szólal meg. Ferkó ügyes-bajos dolgaihoz némi kétség tapad, mikor kisinas, bizony hamar kitelik az az egyesztendő, vagy gondoljunk arra, mikor Égbelátó képében megrohanja a lelkiismeretfurdalás, mert legjobb barátja dolgozatát hibásra „javítja”. A kincskereső kisködmön azonban megmelengeti még a rosszalkodó lelkeket is.”

Hiába.. Kinek mi a kincs. A kutya a legfinomabb csontját ássa el, az ember meg ugye… :)

Aki nosztalgiázna, ITT megnézheti a teljes filmet :) (Csak a lájkot ne felejtsétek el! ;))