Bozó Patrik

Szia, Patrik! Igazán kellemes meglepetés volt, mikor megtudtam, hogy valaki komolyabban érdeklődik a blog témája iránt, és még a szerkesztésbe is besegítene! Úgy tűnik, az olvasók ezentúl tőled is olvashatnak majd néha az okarinák világáról. Ejtsünk pár szót rólad!

– Hogy ismerkedtél meg a hangszerrel? Mi miatt döntöttél úgy, hogy okarinán szeretnél játszani (és mondjuk nem gitáron)?
– Egy youtube-os videón, teljesen véletlenül. Amint megszólalt a hangszer, egyből elvarázsolt. Hamarosan be is szereztem egy okarinát, amin képességeim és az adandó idő szerint meg is tanultam játszani. Én kiskoromtól túrázni járok, vadászok és egyéb mozgékony elfoglaltságokat űzök. Egy hosszabb útra nem viszek magammal egy gitárt, azonban az okarina erre a célra tökéletes. A másik oka, hogy imádom a régi dolgokat, és az okarina 12.000 éve létezik. Az okarina varázsa megfogott.

– Van valami zenei előképzettséged, tanultál esetleg más hangszeren is?
– Az igazat megvallva, soha semmilyen hangszeren nem tanultam ezelőtt. Ezt nagyon sajnálom. Szerettem volna megtanulni klarinéton, zongorán, fuvolán, gitáron és még száz másik hangszeren, de egyik sem tetszett annyira, hogy kitartóan nekiálljak. Persze, egy ideig próbálkoztam rajtuk, de nem voltak elég nagy hatással rám. Azonban, amikor meghallottam az okarinát, minden lustaságom elszállt! Amúgy egy-két darabot hallás után el tudok játszani zongorán.

– Esetleg komolyabban is szeretnél foglalkozni a zenélés témával, vagy csak hobbiszinten, a magad örömére? Vagy majd ahogy alakul?
– Igazából eredetileg – mint magányos farkas egy úton, az éjszakában – el akartam játszani egy-egy dalt. De a gimnáziumban összegyűlt társasággal táborozásokra járunk és ott is zenélünk. Az egyik barátomnak is megtetszett az okarina, és tervezünk egy okarinás indián együttest.

– Váo! Ez jól hangzik! Remélem, erről még hallunk! Milyen okarináid vannak most? Milyet vennél, ha megtehetnéd?
– Karácsonyra kaptam meg az első okarináim: egy 10 lyukú, nem valami szép hangú példányt és egy 8 lyukú, mexikói okarinát. Nem túl jók, de az alapokat elsajátítani tökéletes. Hogy milyen okarinát vennék? Egy Focalink tripla okarinát (természetesen agyagot). Gyönyörű hangja van, és azon már tényleg akármit el lehet játszani.

– Mennyi időt foglalkozol most vele átlagban egy héten?
– Hétköznap általában egy órát mindennap, hétvégente pedig órákat is játszom rajta. A kitartással sok mindent el lehet érni. Én mindent, amit most tudok, az internetről és saját kútfőből tudok. Persze az ember holtáig tanul, és én még nagyon a tanulás elején vagyok.

– Szerencsére még jó fiatalon kezdtél a zenéhez.
– Igen. Ez abból a szempontból jó, hogy a suli mellett több idő jut a hobbijaimra, így az okarinára is. Hátrány viszont, hogy nem tudok venni drágább okarinát, csak hosszas kérlelés után, és az esti időpontokban zavaró a családtagjaim számára a hangszer zaja.

– Hol és mit tanulsz egyébként?
– Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanulok. Most vagyok elsőéves. Humán speciális osztályba járok, ami heti négy törit jelent… :)

– Milyen egyéb dolgokat csinálsz még szabadidődben?
– A szabadidő?! A sulin kívül eljárkálok ide-oda a barátaimmal. Nagyon szeretek túrázni és túlélőhelyzetekbe keveredni. Nem igazán szoktam tévét nézni, és a gépezéssel is alábbhagytam. A szabadidőm legfőbb eltöltése azonban a Könyvem írásával telik. Egy fantáziaregényt írok. Ami nemcsak abból áll, hogy a szövegét írom (mert ez igen unalmas lenne), hanem térképeket és lényeket rajzolok, verseket írok, történelmi hátteret fabrikálok és nyelveket találok ki.

– Jó kis hobbijaid vannak! Jó látni, hogy azért nem teljesen elveszett az új generáció! :) Köszi az interjút!

Hasonló bejegyzések:

[Interjú] Ocarinadiva-val, a 2008-es Nemzetközi STL Okarina Tehetségkutató győztesével Interjú egy úttörő okarínistával, Satoshi Osawa-val [Interjú] A zenetanulás jótékony hatásairól mesél az STL-től Laura Yeh