Nem igazán tudom, hogy mit is írjak, mert sok minden van, ami érdekes lehet, de mind apróságok. Szóval azt hiszem csak elkezdem, aztán majd jön, ami eszembe jut.
Szóval idén nem voltak külön programok, mint két éve, pl. a készítők workshopja, okarína fa avatás, múzeum látogatás. Ellenben mindhárom nap voltak koncertek napközben is, szóval volt zenebona rendesen. Idén voltak arcok, akikkel érdekes volt élőben találkozni, igazi nagy nevek az okarína világban. Ilyen volt Durian Songbird a Songbird Ocarina-tól, vagy Zack Shih a Stein Ocarina-tól (volt Focalink). Előbbi az USA, utóbbi Tajvan egyik vezető okarína készitő cégének első embere. Duriannal készítettem riportot is, de arra még várni kell, mert diktafonnal vettem fel, még le kell írni, meg értelmezni, lefordítani. Plusz van még 2 másik interjú is: egy Jade Everettel és egy Marcus Felsnerrel.
Zack Shih és Durian Songbird
Beszélgettem Mr. Shih-hel, akit igen sokra tartok. Azon kevés okarína készítők közé tartozik, akikről tudom, hogy ha tőlük rendelek, azt kapom, amiért fizettem. Akik képesek tartani egy bizonyos minőségi szintet, és nem hajlandók alább adni. Megkérdeztem mi a titok nyitja. Elmondta, hogy a készítés folyamata során 5 alkalommal ellenőrzik a hangolást, s ha kell korrigálják. És az 5-ből az utolsót profi zenészek végzik. Többnyire ők azok, akik miatt magasabb árat kell kérnie az okarínákért, ugyanis 25 zenészt alkalmaz erre a munkára, akiknek órabérben fizet, és nem keveset. De azt mondja, ebből nem hajlandó engedni, mert ők azok, akik valóban képesek a hangszer hibáit felderíteni. Ezzel én totálisan egyetértek, és az eredmény is ezt igazolja. Nála a minőség garantált – még ha ezért kicsit magasabb árat is kell fizetni. Arról nem beszélve, hogy valahányszor rendeltem tőle, és kérdésem, problémám lett volna, mindig nagyon segítőkész volt és készséges.
Ma-ku Channal és Daviddel
De ott volt például David Erick Ramos (aka Docjazz4), akivel szintén most találkoztam élőben először. Jó arc, szimpatikus volt nagyon. A hírnév szerencsére nem rontotta meg, teljesen közvetlen, barátságos figura. Az ő egyik videója volt az én esetemben is (már nem emlékszem melyik), amelyik felkeltette az én érdeklődésemet a hangszer iránt. Szóval jó volt vele is dumálni élőben :) Középen Ma-ku Chant Facebook-ról és Instagram-ról ismertem már előtte, ő is az USA-ból.
De a legnagyobb meglepetés a szombat esti gálán fellépő Sojiro volt. Visszagondolva, valami miatt róla sosem írtam itt, pedig legendának számít már szinte. Most 61 éves, tudomásom szerint, és ő már akkor kiadta az első okarínás albumát Japánban, mikor engem még babakocsiban tologattak. Az ő dalai tipikusan olyan dalok, amik nagyon könnyedek, s mégis annyira fülbemászóak, szépek, és tipikusan okarínán szólnak jól – hisz eleve arra lett legtöbbjük írva. Szóval álmomban sem gondoltam volna soha, hogy én őt valaha élőben láthatom, hallhatom, erre szombaton kit látok az esti gála fellépői közt a műsorfüzetben? Wow! És valóban. Olyan belső kisugárzás, nyugalom jön át a zenéjén, amit keveset hallani/látni okarína zenészektől. Szóval hálás vagyok azért a 3 számért, amit hallhattam tőle. Az egyik (HD gombot nyomjátok be):
Szerintem majd ezt az elmaradásom egyébként pótolom is lassan, és írok egy külön bejegyzést róla. Úgyhogy addig most róla ennyit. Sőt, legyen most első nekifutásra ennyi az egész mai bejegyzés, folyt. köv.!
