Tilinkó
Talán fél éve vehettem a vaterán azt a C hangolású tilinkót, melyet nem valami sokat forgattam azóta. Most azonban hétvégén Pécsett voltunk
látogatóban egy nagyon jó barátoméknál, ilyenkor mindig betárazok egy rakás hangszer a hátizsákba, hogy a Mecsek-oldalban végre kiengedhessem a hangjukat úgy istenigazából. Ez alkalommal valamiért megakadt a szemem a porosodó tilinkón a válogatás közben, így bár kilógott, de ennek ellenére belekerült a hátizsákba.
De mi is ez a vicces nevű hangszer? Nézzük mit mond a Wikipédia:
A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani. A mai Magyarországon ilyen népi hangszernek nincsen nyoma, csak a csángók és a máramarosi, moldvai (bukovinai) románok körében használatos. A moldvai csángók tilink, tilinka, csilinka, pilinka, pipilinka néven ismerik, a gyimesi csángók közt szélenfúvó furulya a neve. Jellemző építési anyaga a fűzfaágról lehúzott héj, hossza 60–80 cm közötti. Elsősorban pásztorok hangszere.
Felépítését tekintve tehát piszok egyszerű hangszer, egyetlen cső, melynek egyik végén egy dugó, pici befúvó nyílással, és egy szélhasító nyílás, ami egy síphoz hasonlítható leginkább. Hangképző nyílása nincs mint egy furulyának, vagy okarinának, a hangmagasságot a befúlt levegő erősségével lehet szabályozni, ami némileg nehezíti a játékot mondjuk egy furulyához képet. Keményen tudnunk kell uralni a tüdőnket és a rekeszizmunkat, hogy azt a hangot szólaltassuk meg, amit szeretnénk. De persze ez is csupán gyakorlás kérdése.
Miközben a zenész egyik kezével marokra fogva az ajkaihoz illeszti a hangszer felső végét, a másik kezével az alsó végét úgy tartja, hogy mutatóujjával a nyílást nyithassa-zárhassa. A cső nyitott állapotában a teljes természetes felhangsor, zárva az ennek megfelelően egy oktávval mélyebb alaphang páratlan számú részhangjai szólalnak meg. A kettő kombinálásával ennek a mélyebb alaphangnak a teljes felhangsora szólaltatható meg, nagyjából úgy, hogy a nyitott csövön a páros, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok képezhetők.
Főként improvizációs hangszer szerintem. Aki szereti a „csak úgy fújogatunk valamit”-féle zenélgetést, annak szívből ajánlom! :) Egy kis konga alapra nekem minimális gyakorlás után ennyit sikerült kihoznom belőle (köszönet Zsolti barátomnak az alapért!):
Bővebb infó: Amanita, Wikipédia
Vissza a gyökerekhez, ez tetszik!
Annyira üdítő, hogy miközben mindenki küzd a darálóban, jössz Te, és nagyon is hétköznapi, befogadható módon (értsd: nem elvontan) hozod ezeket a laza, mégis mélyen emberi gondolataid, alkotásaid. Köszi! ;)