Huszár Károly körtemuzsikái

Tegnap fenn voltam a várban a Mesterségek Ünnepén, és felmértem a terepet. (Egyébként nem emiatt mentem, egyébként is szeretem a kézműves kirakodósdit és hasonlókat.)

Hát.. (Háttal nem kezdünk ugye mondatot, de mellkassal meg szerintem hülyén hangzik, eh…) Egyetlen szóval: silány. Összesen két készítőt láttam, az egyik ugyebár Somogyi Sándor volt, akinek a neve talán valamivel ismertebb itthon, egyszer volt a Duna TV-ben is riport vele (ami elég nagy mókusvakítás volt, de ebbe ne menjünk most bele), a másik pedig Huszár Károly, igazi harcsabajuszos ősmagyar figura :) (Elvégre Huszár! :)) Úgy tűnik lassan bele kell törődnöm, hogy itthon senki nem akar az okarína készítés következő szintjére lépni :-/

Huszár Károly féle körtemuzsikával találkoztam már párszor – csak eddig nem tudtam, hogy ki készíti őket. Igazából első ránézésre használhatóság szempontjából Somogyi Sándor körtemuzsikáival egyenértékűek az övéi is (lásd lejjebb), légből kapott dallamokat improvizálgatni jó rajta. Többet ne várjunk azonban ezektől sem. Ezekhez már járt a fogástábla is – de hogy a fogástábla mennyire használható a hangszerekhez, az már más kérdés. Bevallom, már indulóban voltam hazafelé, mikor ezeket néztem, így ezt nem próbáltam ki (épp lelkes külföldiek örömködtek, meg alkudoztak pár körtemuzsikán :)) – ezért erről nem is kívánok nyilatkozni, még az is lehet, hogy tényleg használhatók.

Somogyi Sándor okarínáival és körtemuzsikáival is találkoztam már. Ezek azok a hangszerek, amiket lelkes emberek megvásárolnak vásárokban, vagy világzenei, népzenei hangszerboltokban, aztán jönnek hozzám, hogy hogy lehet ezeken eljátszani ezt, meg azt a dalt, meg hogy van a fogástábla. Őket rendre el kell keserítsem: többnyire sehogy. Ezek a hangszerek össze-vissza vannak behangolva, egészséges diatonikus skálát maximum véletlenül, a nagy számok törvénye alapján fújhatunk rajtuk. Fogástábla nem jár általában hozzájuk – nyilván mert mindhez külön kellene csinálni. (Egyik alkalommal, mikor tőlem kértek egy ilyenhez fogástáblát, megkerestem az Iwiw-en – igen, akkor még jártak oda emberek :D – és írtam neki, hogy ugyan küldjön már nekem egy fogástáblát az okarínáihoz, mert tőlem kérik. Semmi válasz…) Maradjunk annyiban, hogy ezek a hangszerek felépítésük alapján okarínák. De a játék hangszer kategória, más hangszerekkel ne akarjon ezekkel senki együtt zenélni, meg kottából játszani. Nem véletlenül kerülnek 1-2000 Ft-ba. Gyerekeknek játszadozni jók.

Somogyi Sándor okarínák

Konklúzió:

Két féle okarína létezik:

1. A koncert okarínák (Focalink, Noble, Songbird, Rotter, stb, stb.)
2. A népi okarínák

A fő különbség az, hogy az első kategóriából ha fogsz egy Alto C-t, és fújsz rajta egy skálát, ugyanilyen hangolású másik készítő okarínáján majdnem biztos, hogy ugyanolyan fogástechnikával kell lefognod ugyanazt a skálát. (Léteznek amolyan de facto szabványok, amiket minden nagyobb készítő követ, világszerte.) Továbbá egy koncert okarínán a skálán az F hang, az F hang. És nem mondjuk F#, vagy Fb. A népi okarínáknak inkább a hagyományőrzésben lehet szerepe, a kulturális örökségben van helye. Egy zenekarban nemigen.

Hasonló bejegyzések:

A budrio-i okarina Most akkor körtemuzsika vagy okarína? A hazai okarínakészítők figyelmébe: Mutasd meg magad!